A héten voltam nyelviskolában, minden nap 8-12-ig. Két tanárunk van, Oya hétfőn és kedden tart órát, Gabi pedig szerda-péntek. A csoportban most már maximális a létszám, húszan vagyunk. Az alábbi nemzetekkel tanulok együtt:
- India
- Horvátország
- Bosznia-Hercegovina
- Törökország
- Szlovákia
- Szomália
- Görögország
- Olaszország
- Románia
- Brazília
- Albánia
- Pakisztán
- Magyarország
Az olaszokat ki nem állhatom, végig beszélnek az órán :) A törökök buták. Az indiai és a horvát lányt nagyon csípem és úgy összességében mindenki kedves. Rajtam kívül egy magyar van, de van egy román nőci is, aki tud magyarul. A tízórai szünetben az indiai és horvát lánnyal, illetve a pakisztáni sráccal beszélgetünk angolul. Néha nem értem őket, annyira törik a nyelvet, de ők nagyon jó elbeszélgetnek egymással :D Az indiai lány nagyon szép népviseletben jár, a homlokán festéssel és kővel, megy aranyékszerekkel, nagyon csinos.
A törökök - azon kívül, hogy buták - érdekesek, van egy idősebb nő, ő így büdös. Meg szegény nagyon együgyű, sajnálom is miatta, nem is megy neki semmi, még az sem, hogy lemásolja a táblán látottakat.
Az órák tetszenek, mert kizárólag német szót lehet hallani, a többiek nem igazán tudnak angolul (rajtam és a másik 2 emberen kívül), így a magyarázat mutogatással és a német szavak ismételgetésével történik. Meglepően hatásos és gyors technika.
Miki mondja, hogy írjak a tegnapi nyári partiról is. Hát, az olyan nyárira sikeredett, hogy majd meggyulladtunk mindnyájan. Mi bicajjal mentünk Dagersheim-ba, mert hát nincs is szebb, mint becsípve este hazabiciklizni :) Ehelyett azonban olyan meleg volt, hogy ihattunk bármit, hatása nem volt, se hűsítő se bódító. a kaja természetesen isteni volt, megettünk egy disznót. Nagyon-nagyon ízletes töltött disznó volt, egészben megsütve. Körülbelül 150-en voltunk, de az egész malac elfogyott. Emellet még sültek, és sok sok finom saláta. Na meg süti. Meg saslik gyümölcs, csokival leöntve. Meg sok sör. Az idő rettenetes volt, a napernyők ellenére szétfőttünk a párás levegőn. Este fél 10-kor még majdnem napsütésben indultunk haza. Sajnos semmilyen programot nem terveztek a németek a Sommerfest-re, így egy nagy evés volt, mindenki csak ült a helyén, alig beszélgettünk másokkal. Végülis, nem volt rossz. Na jó egyelőre ennyi, most megyünk vásárolni, meg ebédelni, meg sétálni.
Schönes Wohenende!
