Mivel a jó idö csak egy napig szokott tartani, ezért olyankor biciklizni szoktunk. Vagyis leginkább én.
Kétféle bringázás szokott lenni.
A. Jön mindenki, ekkor általában 10 km körül megyünk, városba, vagy a következö faluba fagyizni, vagy pl. moziba, már ilyen is volt (Vaihingenben van egy angolul vetítö mozi, keddenként féláron van, az nincs messze).
B. Amikor a kollégámmal elmegyünk tekerni. Neki hiperszuper biciklije van, minden biciklis ruhával, nekem csak az, amit ingyen kaptam. Az is igaz, hogy az is fényévekkel jobb, mint eddig bármelyik biciklim. Akitöl kaptam már megjárta vele az Alpokat, nem is fiatal a bicikli, mégis csöndesen, pontosan vált, mindene müködik, nem ütött kopott. Szóval nagyobbakat szoktunk tekerni, 30-40 km-t. Ez nem tünik soknak, de itt mindenhol hegyek (alik igazi hegyekböl olvasnak most nézzenek félre) vannak, 100-300 m szintemelkedés bármelyik utcában lehet. Nézegettem a térképen, a mi utcánkban 1 km alatt 120 m emelkedés van, ez nagyon meredek, a legtöbben fel sem tudnak tekerni rajta. Nekem megy, de nagyon lihegek a végére :) A mi házunk 527 m magasan van. Összehasonlításképpen Stuttgartban van 200 m magasság is, és az egyik legnagyobb domb, amin a TV torony áll, az 483 m , tehát a magaslatig lefelé kell mennünk :) Találtunk egy RadelThon nevü Stuttgart körüli bringautat is, ez 80 km a város körül, 30-at tudtunk megtenni, aztán fenékfájás miatt hazafelé vettük az irányt.
Napi 8 óra ücsörgéssel ez egész fitt szint.
