mink :)

Mivel a jó idö csak egy napig szokott tartani, ezért olyankor biciklizni szoktunk. Vagyis leginkább én.

Kétféle bringázás szokott lenni.

A. Jön mindenki, ekkor általában 10 km körül megyünk, városba, vagy a következö faluba fagyizni, vagy pl. moziba, már ilyen is volt (Vaihingenben van egy angolul vetítö mozi, keddenként féláron van, az nincs messze).

B. Amikor a kollégámmal elmegyünk tekerni. Neki hiperszuper biciklije van, minden biciklis ruhával, nekem csak az, amit ingyen kaptam. Az is igaz, hogy az is fényévekkel jobb, mint eddig bármelyik biciklim. Akitöl kaptam már megjárta vele az Alpokat, nem is fiatal a bicikli, mégis csöndesen, pontosan vált, mindene müködik, nem ütött kopott. Szóval nagyobbakat szoktunk tekerni, 30-40 km-t. Ez nem tünik soknak, de itt mindenhol hegyek (alik igazi hegyekböl olvasnak most nézzenek félre) vannak, 100-300 m szintemelkedés bármelyik utcában lehet. Nézegettem a térképen, a mi utcánkban 1 km alatt 120 m emelkedés van, ez nagyon meredek, a legtöbben fel sem tudnak tekerni rajta. Nekem megy, de nagyon lihegek a végére :) A mi házunk 527 m magasan van. Összehasonlításképpen Stuttgartban van 200 m magasság is, és az egyik legnagyobb domb, amin a TV torony áll, az 483 m , tehát a magaslatig lefelé kell mennünk :) Találtunk egy RadelThon nevü Stuttgart körüli bringautat is, ez 80 km a város körül, 30-at tudtunk megtenni, aztán fenékfájás miatt hazafelé vettük az irányt.

Napi 8 óra ücsörgéssel ez egész fitt szint.

Karácsony 
"Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelsõ.
 Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamac kót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nem...bajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska. 
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafûrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradõl, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égõjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégõvel, kellazégõ, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfûteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyû, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyõttojik. 
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfõzzél, fõzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska. 
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba. 
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelõtt, nehisztizzél, feldõltafa, kurvaélet, égazégõ, mondtamkontaktos, deszépnyakkendõ, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged."

Nyeh, egy jó ideje nem írtam/írtunk, (Miki, nem akarsz írni te is pár sort?) íme egy kis összefoglaló. Jártam Böblingenben Renatanál, a szociális munkásnál. A társadalombiztosítással kapcsolatban nem sok mindent tudott mondani, vagy csak ugye nem értettem, abban maradtunk, hogy menjek be a kérdéseimmel a AOK-ba, ez az állami egészségbiztosító azt hiszem. A diplomámmal viszont már jutottunk valamire. Elmesélte, hogy annak ellenére, hogy magyar-angol a diplomám, itt azzal semmire nem megyek, mert ugye egy német munkaadó honnan a túróból tudná, mit is jelent az a papírfecni Sotés pöcséttel, amit lobogtatok. A megoldás egyszerű, az ilyen ügyekkel foglalkozó intézetnek kell küldenem egy a neten kitölthető formanyomtatványt, ahol megadom az adatbázisukban szereplő összes EU-s ország összes egyetemének összes szakából a sajátomat. Ezt és 100 eurót elküldöm a városházán hitelesített diploma fénymásolatommal és a bizonyítványaimmal egyetemben. 2-3 hónap után megkapok egy papírost, amin németül feketén fehéren leírják mit ér a végzettségem és szerintük mit tudok vele kezdeni. Jól hangzik nem? Bár nagyon sajnálom azokat, akiknek nem uniós diplomája van, arra rá sem néznek, nekik az itteni egyetemekkel kell konzultálni, hogy mit lehet tenni, a legrosszabb esetben tanulniuk kell egy új szakmát.

Iskola: szuper! Szeretem a csoportunkat, azokkal, akik rendszeresen járnak be az órákra, velük egészen összeszoktam már. A tanárjaimat is bírom, jó fejek, jól kiegészítik egymást, és hát végeredményben tudok németül. Annyira, hogy néha már összejárunk két lánnyal dumálni, 2-3! órát, és ez 97 százalékban német nyelven folyik. A maradék három százalékban segítségül hívjuk az alábbi nyelveket: angol, orosz, francia, illetve a kárpátmedencében közismert szavakat, mint a k***a és a legújabb közös nevező: pis*lni. Ezt a moldáv-román csoporttársam pontosan ugyanígy használja. A másik barátosném észt-orosz, vele angolul nyomtuk egy ideig, de annyit járunk iskolába, hogy a némettudásunk megeszi az angolt és véres csatákat vívunk a fejünkben, hogy nehogy német szavakat használjunk az angol mondatokban. :) Nagyon nehéz. 

Eközben kreszt tanulok, egész jól megy, kivéve amikor nem... Akkor mérges vagyok és nem jövök rá Miki segítségével sem a helyes megoldásra, sőt van, hogy a tesztprogramban a megjelölt válaszom hibás, de a megjegyzésben az én válaszommal megegyező a megfejtés.... na de sebaj, így is legtöbbször átmegyek, pedig a műszaki részt még el sem olvastam a könyvben.

Miki sokat dolgozik, olykor túlórázik is. Viszont ha nincs meló, előbb hazajön. Mint, ma, de ma elment bevásárolni egyik kollegával a legfrissebb házaspárnak szánt meglepi kajás kosarukhoz. A múltkor voltunk úszni, hát valami eszméletlen jó az itteni uszi, nem új de látszik, hogy valaki sokat gondolkodott rajta, hogyan kell adott problémákat megoldani. Aztán a hétvégéken mostanság a közösség egymást meghívja vacsira, most szombaton mi főztünk, sütöttünk csülköt, mellette lilahagymán krumplit, knédlit, lila-és savanyúkáposztát no meg sör volt a menün. Korábban meg mi voltunk vendégségben, ott kagylót ettünk előételnek, majd sült bárány gerinc volt padlizsán mártással és finom fűszeres bulgurral...

Aztán néhanapján dolgozok is. Beni már nagyfiú, már beszél is, édes mert néha német szót mondd, néha magyart, attól függ melyik nyelvben egyszerűbb a kifejezés. És ez még azért is poén, mert együtt fejlődik a nyelvtudásunk, én már egész sokat megértek az újonnan használt szavaiból. 

Most pedig ehhez kapcsolódóan nézzétek meg a google+-os linket, amit mindig körbeküldünk, ott láthatjátok a legfrissebb képeinket.

Hát szép napokat Nektek!

A VHS (Volkshochschule) egyik fő feladata, hogy a németet tanuló külföldi diákok az integrációs program segítségével képesek legyenek Németországban élni. Ez a héten csütörtökön abban mutatkozott meg a 3 modulban, ahova én is járok, illetve az 5-ben, hogy két szociális munkás jelent meg az órán, egyikük a 27 év alattiakkal, másikuk az "idősebbekkel". Csináltak velünk egy kisebb interjút, ami vicces, mert ugye hát németül kell beszélgetni, de meglepően jól ment. Sőt a szocmunkás csajsziról kiderült, hogy Romániai :) Kedves volt, amikor bemutatkoztam, megismerte a nevemet és megkérdezte, hogy magyar vagyok-e, mert ő sokat járt Magyarországon, és onnan ismeri az Eszter nevet. Na de a lényeg, mindenki kapott időpontot az irodájukba, ahol bármilyen témát megbeszélhetünk velük. Tudnak segíteni a továbbtanulásban, munkakeresésben, ha valamilyen problémád van a bürokráciával, stb. Szuper jó segítség, a tanárom szerint sokaknak segítettek már. Így, be is viszem a diplomámat majd, meg felkészülök kérdésekkel a társadalombiztosítás témában is. És természetesen ez a tanácsadás ingyenes. Valamint az 5-ik modulban is megismétlődik... hát így könnyebb az élet, valószínűleg az államnak is kifizetődőbb, ha a bevándorolt pereputty legalább a saját dolgait eltudja intézni a hivatalokban.

Ma Miki megint korán kelt, sajnos hétvégén mindig kidobja az ágy mellőlem :) Igaz, kicsit rosszul van reggelente, ezért általában fekszik mellettem és netezik. Aztán reggelit csinált, nagyon finom tonhalas rántottát, csak valamiért nekem nem jött be, pedig már ettünk korábban is. Reggeli után levágtam Miki haját, komolyan olyan jó vagyok már benne, senki sem mondja meg, hogy nem fodrásznál járt. Aztán kicsit összeraktuk a lakást, hogy elkezdhessünk ebédet főzni. Igazából a mai menü miatt kezdtem el a bejegyzést írni. Sütőtök krémlevest főztünk, második fogásnak pedig póréhagymás répás pisztáciás tócsnit, pirított tejszínes kukoricás csirkemellel. Az érdekessége a tócsninak, hogy teljesen úgy kell elkészíteni, mintha krumpliból készülne. Mi körülbelül fél kiló reszelt répához két szár póréhagymát felkarikáztunk és egy marék sós, pörkölt és összezúzott pisztáciát adtunk hozzá, erre só, bors, 3 tojás, 3 evőkanál liszt, majd jól összekevertük, állt fél órát és kevés olajban kisütöttük :P Igazi különlegesség, ízre negyon hasonlít a krumplis változathoz, de mégis egészségesebb. Most Miki kicseréli a gumikat a bicajomon, addig én kresz könyvet olvasok, délután meg kimegyünk a Daimler parkolójába kicsit vezetni tanulni :) Délután még németeznem kell, este pedig, ha belefér felugrunk Zolihoz, aki már hetek óta szeretné megmutatni az USA-ban készült fényképeit. Hát, valahogy így telik egy napunk, kivéve ha nem esik, akkor még ki is mozdulunk. De szerencsére ezt tegnap már megtettük, négyen elbicajoztunk Stuttgartba. Minden nagyon szuper volt, kivéve hogy végig az odaúton, azaz 40 percig gurultunk lefelé, jó gyorsan. Én úgy gondoltam minimum 2000 métert ereszkedtünk.... Jucival nem is akartunk visszatekerni, gondoltuk S-Bahn-ozunk, végül lenyomtuk a gigászi emelkedőt önerőből és kiderült, nem is olyan vészes, igaz, haza 80 perc alatt értünk és összesen 23 km-t tekertünk.

Szeptember végén megyünk az Oktoberfest-re. Már nagyon várja mindenki, az edagosok külön örülnek, mert ők a céggel külön is meglátogatják az eseményt, így Miki is kétszer látogat ki. Nekem már a tavaszi fesztivál is nagyon bejött, ez hasonló lesz, csak állítólag több turistával. Természetesen sör, kolbász, perec és mézeskalács szív lesz dögivel, és a legtöbben törekedni fognak arra, hogy az alkalomnak megfelelően öltözzenek. Ez a lányok esetében a Dirndl-t, a fiúknálk pedig a Ledehose-t (bőrgatyó) jelenti. Íme egy kis összeállítás ezekről:

A Dirndl-nek van a hagyományos formája, ezt inkább a középkorú nők viselik, a fiatalabbak bátran kísérleteznek a kihívó színekkel és az icipici szoknyával. Igazán jól áll mindenkinek, ötletes megoldás ez a ruha. Akik szégyenlősebbek, azok a fiúkhoz hasonlóan bőrgatyát és kockásinget húznak. A boltok tele vannak a kiegészítőkel, pereces fülbevaló, piros kockás karkötő, műbőr oldaltáska, akár nadrág alakú is :) Mindenki fonatot visel a hajában és néha egy mézeskalácsszívet a nyakukban. A fiúknál alap a kockás ing, ez legtöbbször piros, kék vagy zöld. Aztán a menőbbeknek van bőrgatyája, jó drága, van vagy 100 euró. Aztán az igazán keményeknek megfelelő kötött zoknija és cipője is van. Ha hűvös van, magukra kapják az eseménynek megfelelően díszített kötött gyapjú pulcsit, vagy egy gyapjú kabátot. Van, aki még a fejfedőre is gondol, rajtuk tollas kalap díszeleg.

Így már el tudjátok képzelni a tipikus német fesztiválozót. Na ebből képzeljetek el sok ezret egy sátorban összezárva a padon ugrálva. Ehhez már csak egy csomó sört kell, ami folyik mindenhonnan és egyenesen tartálykocsiból csapolják. Ja és mindenki totál be van nyomva délután egykor.

Egy hét alatt sikerült visszaszokni a német létbe. Mikinek kihúzták hétfőn a második bölcssségfogát (juhú, már csak 2 van hátra, igaz ez közel sem volt olyan rossz, mint a múltkori), és kiírták szerdáig, így neki igazán rövidre sikeredett a hét. A hét második felében én is dolgoztam, igaz csak három napot, de három napig háromgyerekes "anyukának" lenni napi 6-9 órát, felér a heti nyolc órás szellemi munkával, bár ezt rajtam kívül mindenki vitatja (főleg a fiúk az íróasztalnál kattigálós munkájukkal). A nagy lánnyal nincs dolgom, igazából ő segíteni is szokott. A 9 éves kissrác beteg volt egy napot, de éppen az ágyban fekvése miatt nem volt olyan fárasztó az a nap. A pöttömmel meg elvagyunk, most már jól összeszoktunk, tudja a nevemet is és szívesen jön  oda hozzám, a konkurens családtagok jelenlétében is, és erre büszke is vagyok. Most lesz két éves, de sajnos a jövő szombati szülinapi buliján nem leszek ott, mert éppen a győri nyári céges buliból tartok majd haza hatodmagammal. Végre teljes kapacitáson dolgozik majd a Multipla :) Tegnap voltunk kettesben kirándulni Bad Urach-i Wasserfall-nál. Ez egy kb. 30 méteres vízesés, na a vízhozama nem nagy, de valóban látványos. Nézzétek meg az ott készült képeket Miki Google+-án. A vízeséstől felsétáltunk a forrásig, vagyis ahonnan a víz lezubog (folyik). Fönt volt egy Hütte, ez ilyen kiskocsma sörrel és kolbásszal. Igaz, mi nem fáradtunk meg a 30 perces "túrában" de azért megittunk egy Radlert. Onnan továbbindultunk egy várromhoz, de mivel nem használtuk az erdei GPS túraútvonalakat! kicsit elkavarodtunk, és megkerültük a hegyet aminek a tetején a várrom volt, de fel sosem jutottunk. Ellenben erdei csapásokon vadregényes tájakon barangoltunk... úgy 20 percet. Így Mikinek a navigációs képességeire támaszkodhattunk - szerencséjére, mert nagyon fájlalta, hogy minden ki van táblázva és esély nincs a tévesztésre. De megoldottuk ezt is. :D Azért sem mentünk végül fel a romhoz, mert várt minket a bográcsban főtt Chili con carne (csilisbab) á la Sanyi, a ház melletti erdei grillezős helyen. (Sanyi igazi gurmé szakács, még a kakaó is szerepelt a csilisbab receptjében!) A végeredmény fantasztikus volt természetesen, mind elfogyott. Sokan voltunk szerencsére, jó alkalom volt Miki új kollégáinak megismerésére. Ma pedig itthoni ügyintézős, pihenős napunk volt. Miki futott délelőtt, készül a céges futóversenyre. Lefoglaltuk nekem a decemberi repjegyemet. 5-én este érkezem, ugyanis kresz tanfolyamra fogok járni. Végre. Aztán sétáltunk majd este boroztunk (az előbb) az új szomszédunkkal. És most átadom a szót a stúdiónak, Rózsa Esztert hallották Sindelfingenből.

Szabira megyünk augusztus 18-tól szeptember 1-ig. Ebben az időszakban Magyarországon leledzünk mind a ketten. Én biztosan Fehérvár és vonzáskörzetében leszek, illetve jó idő esetén vízparton. Miki valószínűleg csak egy hetet lesz látható Fehérváron, de ez idővel változhat. Szóval a korábbi tapasztalatok alapján, kérünk Titeket, bátran jelentkezzetek be hozzánk :D mert minden bizonnyal nem tudunk mindenkit meglátogatni külön-külön. Amit persze nagyon sajnálunk, bár én reménykedem, hogy a két hét azért elég lesz.

Kedves barátosném 11 nap múlva jön, az is lazításnak számít, neki biztosan ;) mi meg majd élvezzük suli/munka után a társaságát.

Ja igen, én a mai nappal befejeztem az egyes modult. Vagyis holnap még piknikezünk egyet, de végül is ott is lesz lehetőségem fejleszteni a német nyelvtudásomat. Ma is jól elbeszélgettem a román csajszival németül keverve egy kis angollal, hogy szívesen innánk egy sört/ő viszkit az elmúlt hónap lezárására. Jövőhéten kezdődik a kettes, az a szomszéd városban, Böblingenben lesz. Azért nem itt, mert nyári szünet van Sifiben, itt csak szeptemberben kezdődik a 2-es modul, én meg nem akartam várni a tanulással, ha már ilyen jól belejöttem. 

Ezen kívül most nincs újdonság, tengetjük a napjainkat, jókat eszünk, iszunk, kirándulunk, ja autózunk - igen,ez nagyon fontos! és élvezzük a 12-18 fokos nyarat :S

Ezt mondta a szerelő. Megnézettem, mert magam nem hittem, hogy minden rendben van vele. Pedig de. km kevés, belül patent, kívül is okés, gumik jók, télik is, motor csendes. Egyébként egyre jobban megy, mert az elején még erőtlen volt a sok állástól. Ezek szerint egy darabig nem kell a szervizzel foglalkoznom.

Na ennyit a technikáról. Ma ötünket elvitt a Ludwigsburgi kastélyba (ami akkora mint egy fél város), és naggyon vidámság volt útközben, jó kis közösségi tér a Multipla gyomra. 

Autót venni Németországban egyébként kellemes és magától értetődő dolog, a zsemlemorzsa vásárlásával van egy stressz-szinten. Megveszed az autót a tulajdonostól, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. majd bemész a hivatalba szombaton reggel, látod, hogy te vagy a 44-ik, rossz tapasztalatok miatt elszomorodsz, de 20 perc után te következel. Adásvételit nem kérnek, csendben elveszik a papírokat, egyből mehetsz a szomszéd irodába, ahol a szemed előtt nyomják a rendszámot. Meleg, amikor a kezedben van. Mire visszaérsz az első hivatalba kész vannak a papírjaid. 13 perc volt. Bejegyzés, új forgalmi kitöltve, egyedi rendszám. Tetszik.

Ja, és tudom, hogy ronda. De egyszer ülj bele, sose fogsz kiszállni :) és hát mit is mondjak piros kárpit van.

-Húúú, biztosan nagyon izgalmas lesz! Nem félsz?

-Hát, van benne kockázat....

-De megérte?

-Hát az majd néhány hét múlva kiderül.

A héten voltam nyelviskolában, minden nap 8-12-ig. Két tanárunk van, Oya hétfőn és kedden tart órát, Gabi pedig szerda-péntek. A csoportban most már maximális a létszám, húszan vagyunk. Az alábbi nemzetekkel tanulok együtt:

• India
• Horvátország
• Bosznia-Hercegovina
• Törökország
• Szlovákia
• Szomália
• Görögország
• Olaszország
• Románia
• Brazília
• Albánia
• Pakisztán
• Magyarország

Az olaszokat ki nem állhatom, végig beszélnek az órán :) A törökök buták. Az indiai és a horvát lányt nagyon csípem és úgy összességében mindenki kedves. Rajtam kívül egy magyar van, de van egy román nőci is, aki tud magyarul. A tízórai szünetben az indiai és horvát lánnyal, illetve a pakisztáni sráccal beszélgetünk angolul. Néha nem értem őket, annyira törik a nyelvet, de ők nagyon jó elbeszélgetnek egymással :D Az indiai lány nagyon szép népviseletben jár, a homlokán festéssel és kővel, megy aranyékszerekkel, nagyon csinos.
 A törökök - azon kívül, hogy buták - érdekesek, van egy idősebb nő, ő így büdös. Meg szegény nagyon együgyű, sajnálom is miatta, nem is megy neki semmi, még az sem, hogy lemásolja a táblán látottakat.

Az órák tetszenek, mert kizárólag német szót lehet hallani, a többiek nem igazán tudnak angolul (rajtam és a másik 2 emberen kívül), így a magyarázat mutogatással és a német szavak ismételgetésével történik. Meglepően hatásos és gyors technika.

Miki mondja, hogy írjak a tegnapi nyári partiról is. Hát, az olyan nyárira sikeredett, hogy majd meggyulladtunk mindnyájan. Mi bicajjal mentünk Dagersheim-ba, mert hát nincs is szebb, mint becsípve este hazabiciklizni :) Ehelyett azonban olyan meleg volt, hogy ihattunk bármit, hatása nem volt, se hűsítő se bódító. a kaja természetesen isteni volt, megettünk egy disznót. Nagyon-nagyon ízletes töltött disznó volt, egészben megsütve. Körülbelül 150-en voltunk, de az egész malac elfogyott. Emellet még sültek, és sok sok finom saláta. Na meg süti. Meg saslik gyümölcs, csokival leöntve. Meg sok sör. Az idő rettenetes volt, a napernyők ellenére szétfőttünk a párás levegőn. Este fél 10-kor még majdnem napsütésben indultunk haza. Sajnos semmilyen programot nem terveztek a németek a Sommerfest-re, így egy nagy evés volt, mindenki csak ült a helyén, alig beszélgettünk másokkal. Végülis, nem volt rossz. Na jó egyelőre ennyi, most megyünk vásárolni, meg ebédelni, meg sétálni.

Schönes Wohenende!

Viki Izlandon van már hetek óta, kövessétek nyomon őt is! :)

www.vixi.blog.hu

Vikiiiii, ugyanaz a témánk!

Ráadásul pontosan 2 hónapja. Szép volt :) Nekünk tetszett. Azóta úgy vettük észre sokkal jobban "jóban vagyunk", vagyis sokkal jobban vagyunk. Igaz, most nincs is az a hajtás. Élvezzük az előnyeit az egyesülésnek, Miki például nagyon örül, hogy így adókategóriát ugorhat és jóval kevesebbet kell adóznia :D

A képeket nézzétek meg az esküvői honlapunkon, itt a www.totheszter.rozsamiklos.hu   -n.

És nem, még nem tervezünk gyereket... Anyukám van, hogy hetente megkérdezi. Igaz, ő az esküvő körüli napokban is izgatottabb volt, mint mi. Lehet ez így természetes. Anya, te hogy látod a dolgot?

Vége.

Tegnap megcsináltam a 60. napot! Jejdekeményvagyokszétfeszülökazizmoktól. Ez sajnos (még) nem igaz, de egyik kézzelfogható eredménye, hogy feltudok biciklizni a hegyre. A Hegyre. 100 méter szintkülönbség 800 méter alatt. És megy. Sőt, valamelyik nap a bicajozás után még edzettem is. Na meg a hasamon is látszik szerencsére, az állóképességem is sokkal jobb, most már újra (7 év után) 100%-os kapacitással tud dolgozni a tüdőm, a szívemen még van mit fejleszteni. Azt hiszem pihenek egy keveset, legalábbis addig, amíg most 10 napig otthon leszek visszaveszek az edzésekből. Hiszen hogyan bírnék akkor bulizni/beszélgetni/összefutni az utcán és csevegni/iszogatni Veletek? Már nagyon várjuk a holnaputánt! :) Remélem Ti is!

Kevesebb, mint 2 hét és hazamegyünk. Na de félreértés ne essék, csak egy kis időre. Március 17-én délben érünk haza, este pedig mindketten elbúcsúzunk a szingli élettől (mintha az utóbbi majdnem 8 évben nem úgy éltünk, mint a házasok) Így a vasárnapi hivatalos megjelenésünkre ne nagyon számítsatok, bár este állítólag miseképesek leszünk :D Miki keddig marad, bár azt a napot valószínűleg Pesten töltjük mindenféle ügyintézéssel. Örömötökre én 27-ig maradok. Tegnap hallottuk, hogy már megérkeztek néhány helyre a meghívók, most már mindenki tud róla, nincs visszaút :) 

Képzeljétek, a Marximos FTS (fokhagymás, tejfölös, sajtos) lepény saját, általunk kifejlesztett változata nagy sikert arat az itteni magyarság körében, így a hétvégi szülinapi bulira készítünk majd egy rakással. És, mivel ez egy nagyon finom sörkorcsolya megosztom veletek:

A tésztát érzésre szoktam csinálni, fél élesztő felfuttat, bele majdnem egy nagy pohárnyi natúr joghurt, olaj, só, és annyi liszt, amennyit felvesz. A végeredmény egy inkább ragadós tészta. Kb egy órát kelni hagyom meleg helyen, majd vizes kézzel akkor darabokat szaggatok, hogy amikor szétlapítom őket a sütőpapíros tepsin, kábé akkorák, mint a kezem. 200 fokos sütőbe berak, 5 perc után megfordít, ekkora már picit megbarnul az alja, ami most felülre került a megfordítás révén, kevés sajtot szórok a közepére. Még öt perc a sütőben és kész a tészta. Kivesz, kicsit vár, hogy kihűljenek, felvág (mint a zsemlét) enyhén sós és fokhagymás tejfölt bele, rá sajt, még akár sonka és kukorica is mehet, becsuk, csemegeubival elfogyaszt. 

Jó étvágyat!

Hiányoznak nekünk a fehérvári helyek, nem a szórakozóhelyek (bár azok is, főleg, hogy itt hiányt szenvednek belőlük), hanem a város maga. Mikivel rendszeresen előfordul, hogy a semmiből bevillannak neki képek, hogy mondjuk éppen valamilyen kis utcában sétál és kicsit borult az idő, de meleg van és jól érzi magát. Én csak simán visszaemlékszem és hiányzik. Biztos nem változott sokat, a mi városunknak ez nem szokása :) Meséljetek, minden ugyanolyan?

Olyan sok apróság történt, ami már kitesz egy bejegyzést :)

A házban lakó magyarok közül igazán csípünk egy párt (a többieket is azért ;) ) Nagyon kedvesek velünk, ahogy a többiek is, és egész sok programot csinálunk együtt. Én például Judit segítségével lehet dolgozni fogok, ugyanis az ő főnöke kislányára kellene vigyázni. Ők is magyarok és kifejezetten magyar bébiszittert keres az anyuka. Egyébként egy nagyon király cukrászdájuk van a férjével Stuttgartban. Hétvégénként kenne dolgozni, 4-5 órát csak meg hétközben, ha beteg a kisgyerek. Egyelőre az előző bébiszitter március végéig dolgozik, utána lesz rám szükség. Judit volt olyan kedves és bevitt Stuttgartba, hogy megbeszéljem ezeket a részleteket az anyukával, utána meg egy jót csavarogtunk a Königstrasse-n.

Pénteken Mikivel elmentünk együtt ebédelni, én bekerekeztem a városba a napsütés örömére, bevásároltam, és az étteremnél találkoztunk. Mivel nagyon jó móka volt, szeretnénk rendszert csinálni belőle. Aztán ua fent említett emberkékkel péntek este munka után elmentünk valami városkába korcsolyázni :) A pláne az volt a dologban, hogy 80-90évek diszkót rendeztek a jégen, hát haláli jó volt! El is fáradtunk mind a négyen, másnap szombaton pedig FTS sütés és fröccs iszogatás volt a program. Ja de ez előtt meg kirándultunk Mikivel, elmentünk egy víztározóhoz, ami már a Fekete erdőben van, mert kiderült, mi a közelében sem vagyunk, hát így már nem is szeretnék tovább itt lakni :) Nagyon fura volt a csend, amit ott tapasztaltunk, 15 percenként ha jött egy autó, igaz, az mindig Porsche volt... Visszafele beugrottunk egy design bútor outletbe, hát, mindent láttunk, amit korábban a neten kinéztünk, a kedvenc a Stark konyhai felszerelések voltak. Mivel outlet, minden olcsóbb az eredeti áránál, így a legkisebb ülőkék, vagy puffok kerültek olyan 120 euróba, a fotelok 1500-ba, az asztalok meg 4000-be. Igazán kedvező árak.

Nézegessétek a linket, amit küldtünk a képekhez, mindig frissül, most is, a kirándulással és egyéb élményekkel.

Miki szokott beszélgetni a hétvégi programokról a munkatársaival, így elmesélte azt is, hogy a jó idő beálltával az erkélyen tárolt mélyhűtős cuccok kiolvadtak, így megkellett enni őket. De semmi bajuk nem lett. Erre Miki főnöke (akitől a bicóját kapta) felajánlotta a kis mélyhűtőjéét, amit mióta családos ember nem használ :) Remek, ilyen dolgok csak úgy az ölünkbe hullanak, ma írta Miki, délelőtt, hogy meg is kapta, hozza haza este.

Én meg ültettem paradicsomot, snidlinget és petrezselymet, mert sokat süt a nap az erkélyünkre, így biztosan jobban megnőnek majd, mint az otthoniak az erkélyemen, ami keletre néz. Egyébként folyamatosan edzek, már csak 2 hetem van hátra a 2 hónapból. Hát, egészen szenvedek mostanság, mert az utolsó 4 hétben már 60 perces edzések vannak, az intervallumokban elvégzett gyakorlatok nehezek és nem 30 másodpercig, hanem 45 vagy 60 mp-ig kell csinálni őket. Viszont, már látszik az eredménye :) (miért csak most?) ami segít, hogy minden nap megtudjam csinálni az ugrabugrát.

Esküvő szervezése jól áll, meghívókat a héten feladjuk, honlap kész, meg a lista is, hogy mi van még hátra, ez egy nagyon fontos dolog, enélkül elvéreznénk, de no para! És Ti izgultok már a nagy napunk miatt?

Tegnap szerencsésen visszakaptuk az elbukott repülőjegyek árát! Hát csupa jó dolog történik :)

Délután megérkeztek postán! Zoli bácsi, ezúton is köszönjük, és a meglepetés rajzot is amit, amit belecsempésztél! Nemsokára megírjuk őket és feladjuk Nektek! :)

Ma voltunk bevásárolni Böblingenben egy olyan boltban, amit még nem ismertünk, úgy hívják, hogy reál. A vásárlás végén nagyon éhesek voltunk és betértünk egy metzgerei-ba. EZ ilyen sonkás-kolbászos-szalámis-virslis-savanyú káposztás-főtt tojásos falatozó :) És olcsóbb, mint bárhol máshol kajálni Németországban, azt hiszem ezért vannak kígyózó sorok a metzgerei-ok előtt mindig. Igen laktatóak az ott kapható kaják. Hajtás után nézd meg miket ettünk.

Sajnos februárban nem tudunk hazamenni a kialakult Malév helyzet miatt :( Legközelebb március 17-én délután láthattok minket, bár a kimaradt hazalátogatás miatt, valószínűleg besűrűsödnek a teendők az esküvő előtt. De alkalmat biztosan találunk majd valahogy, hogy összefussunk veletek is! Addig is viseljétek el a hiányunkat! :)

Ma reggel leállt a malév. Így sajnos nem vagyunk biztosak abban, hogy egy hét múlva pénteken este haza tudunk menni.

Egyik reggel, amikor behavazott Sifi is, a parkolóra/bejáratra néző lakásunkban arra ébredtünk, hogy valaki egy fém lapáttal kapirgálja a betont, vagyis havat lapátol na :S Ebből is látszik, hogy itt sem kolbászból van a kerítés! :D Ezt 5 percig hallgattuk, és vége volt. A végeredménye a tiszta és használható bejárat volt. A karbantartó (szerintem ő lapátolt) ezután bevágódott a kisméretű és halk hókotrójába és a parkolóból is eltolta a havat... 

Kikerült az én nevem is a postaládára, illetve a kapucsengőre, rosszul, most E. Todth vagyok, megnyugtattak minket így is bedobja a postás a levelet. A névtábla egységes, minden új lakónak csinál a házmester, ugyanolyan színűt és ugyanolyan betűtípussal. Azt mondta a legközelebbi névtábla gyártásnál csináltat újat és kicseréli.

A múlt héten voltak víz- és fűtésmérőt leolvasni. Ez abból állt, hogy 2 hónapja!!! értesítette a lakókat a házmester, 1 héttel az esemény előtt kiragasztottak minden emeleten, mind a két szárny bejáratára egy tájékoztatót, hogy ezen az emeleten, ebben a szárnyban 10:20-tól 10:50-ig olvassák le a mérők állását. Aki esetleg nem tud hazajönni (apró kitérő: Németországban van fél napos szabi, az ilyen ügyintézésekre), az dobja be a kulcsát a házmester postaládájába (igen, neki is van a lakók postaládája mellett, hogy tudj neki üzenni), ő majd beengedi a leolvasót. A leolvasás a következőképpen történt: 10:21-kor csengettek, kinyitottam az ajtót, a házmesternő volt és egy srác. Köszöntek, a srác beviharzott a mosdóba, ahol a radiátoron lévő 3*10cm-es kütyüt megvilágította egy erős lámpával, ami ennek hatására kommunikálni kezdett a kezében lévő kicsit nagyobb kütyüvel, megtörtént az adatátvitel, ugyanezt megcsinálta a nagyszobai radiátornál, majd a kicsit nagyobb kütyüt odatartotta, hogy írjam alá. 52 másodpercig tartott az egész leolvasás művelet és az előre meghatározott időablakban végezték.

Nagyon elkényelmesedtünk az utóbbi hetekben, egyrészt a rohadt hideg miatt nem megyünk sehá', másrészt, mert a többiekkel járunk kocsival vásárolni...hogy mennyivel könnyebb így! Egy hétre be tudunk vásárolni egy ilyen alkalommal.

Reméljük a Malév nem megy csődbe, a februári ill. március repjegyet náluk vettük. Egyébként optimisták vagyunk, szerintünk nem lesz fennakadás a légi közlekedésben. Legfeljebb nem jutunk most haza, majd márciusban ;)

Két napja masszíroznak. Igazán kellemetlen, ráadásul tök ingyen. Tegnap alig bírtam végigfeküdni a 40 perces svéd hátmasszázst, sőt, az árnikás masszázsolaj kifejezetten jót tett a bőrömnek, felháborító! A mai napról nem is beszélve. Ma 70 percig gyűrködtek, meleg/forró lávakövekkel, a homlokomtól a lábam ujjáig. Igazán, igazán elviselhetetlen volt, majdnem elaludtam rajta.

Köszi Juci! :)