mink :)

Ma Miki megint korán kelt, sajnos hétvégén mindig kidobja az ágy mellőlem :) Igaz, kicsit rosszul van reggelente, ezért általában fekszik mellettem és netezik. Aztán reggelit csinált, nagyon finom tonhalas rántottát, csak valamiért nekem nem jött be, pedig már ettünk korábban is. Reggeli után levágtam Miki haját, komolyan olyan jó vagyok már benne, senki sem mondja meg, hogy nem fodrásznál járt. Aztán kicsit összeraktuk a lakást, hogy elkezdhessünk ebédet főzni. Igazából a mai menü miatt kezdtem el a bejegyzést írni. Sütőtök krémlevest főztünk, második fogásnak pedig póréhagymás répás pisztáciás tócsnit, pirított tejszínes kukoricás csirkemellel. Az érdekessége a tócsninak, hogy teljesen úgy kell elkészíteni, mintha krumpliból készülne. Mi körülbelül fél kiló reszelt répához két szár póréhagymát felkarikáztunk és egy marék sós, pörkölt és összezúzott pisztáciát adtunk hozzá, erre só, bors, 3 tojás, 3 evőkanál liszt, majd jól összekevertük, állt fél órát és kevés olajban kisütöttük :P Igazi különlegesség, ízre negyon hasonlít a krumplis változathoz, de mégis egészségesebb. Most Miki kicseréli a gumikat a bicajomon, addig én kresz könyvet olvasok, délután meg kimegyünk a Daimler parkolójába kicsit vezetni tanulni :) Délután még németeznem kell, este pedig, ha belefér felugrunk Zolihoz, aki már hetek óta szeretné megmutatni az USA-ban készült fényképeit. Hát, valahogy így telik egy napunk, kivéve ha nem esik, akkor még ki is mozdulunk. De szerencsére ezt tegnap már megtettük, négyen elbicajoztunk Stuttgartba. Minden nagyon szuper volt, kivéve hogy végig az odaúton, azaz 40 percig gurultunk lefelé, jó gyorsan. Én úgy gondoltam minimum 2000 métert ereszkedtünk.... Jucival nem is akartunk visszatekerni, gondoltuk S-Bahn-ozunk, végül lenyomtuk a gigászi emelkedőt önerőből és kiderült, nem is olyan vészes, igaz, haza 80 perc alatt értünk és összesen 23 km-t tekertünk.