3-án jöttünk vissza Sifibe. Miki munkatársával jöttünk ki kb 8 óra alatt. Az úton semmi fennakadás nem volt, még egy dugó se. Fél hétre hazaértünk, felhordtuk a cuccainkat megettük a sminkes dobozomba zsúfolt csilisbabot. A gyengébbek kedvéért éthordó dobozban volt, így nem  tudta megváltoztatni az alapozóm árnyalatát. Fúúú, nagy szerencse! Nagyon szép rend volt itthon, mert Miki bácsi szépen kitakarított korábban, sőt! még meg is terített előre :) Aludtunk keveset, reggel Miki ment dolgozni. Ilyenkor én is felkelek, különben neki nem menne az elindulás, nem azért mert anyámasszony katonája és rá kell húzni a gatyát, hanem ha már ott vagyok, ne aludjak már, hadd élvezze a társaságom és akkor nagy unalmamban segítek neki itt-ott. Ezután én visszafeküdtem, mert az igazat megvallva a december közepi államvizsga óta nem fújtam ki magam igazán, hiszen jött a karácsony, majd a két ünnep közötti rohangálás, illetve a kiköltözés. Aludtam, délig. Aztán Miki kérése ellenére, hogy várjam meg a kipakolással, mert az olyan jó közös időtöltés lenne, kipakoltam a holmijaimat. De csak azért, mert össze akartam porszívózni az új porszívóval, ahhoz meg előbb el kellett pakolni mindent a földről :) muszáj volt, és kijelenthetem a porszívó szív. Jól. Délután lesétáltam a városba, korábban megbeszéltük, hogy elmegyünk bevásárolni, mert üres a hűtő. Csomó cuccot vettünk, szerencsére egy kolléga is jött boltba, vele jöttünk haza kocsival, nem kellett cipekedni fel a hegyre. Főztünk, az érdeklődök kedvéért a menü tejszínes hagymaleves volt pecorino sajttal és levesgyönggyel, és gombapörkölt tésztával :P

Megígérem, nem csak ilyen tényszerű, napi leírások lesznek, igyekszem majd az apróságokról írni, például, hogy a ház bejárati ajtajai és a lépcsőház 2 személyes, vagyis akkora, hogy egy kerekesszékkel beférjenek, vagy ketten egymás mellett. Én tudom, hogy ez egyeseknek nem nagy dolog, de gondoljátok végig milyen szívás, amikor a panelba nem tudsz bemenni az ajtón, mert van nálad egy szatyor, esetleg ketten vagytok, vagy bicóval mennél valahova (itt jöhet a menj a fenébe mér' nem kötöd le lent a bringát, de ezt ugye mindenki tudja, mert ellopják, nincs is biciklitároló, se hely a ház előtt stb.) Itt a motyóval beférsz az ajtón és a rugós ajtó nem is csukódik rád, hogy törjön el a karod, hanem annyi idő alatt csukódik be, hogy kényelmesen betolod rajta a bringát is.  Sőt, a plázákban a fotocellás bejárati ajtókat nem kell kerülgetni, mint valami labirintus, mert ha 3 ajtó van az a 3 ajtó mind nyitva van. Az a jelenség itt nem létezik, hogy van, de nem használhatják. És meglepő módon nem hűl ki a pláza és fagynak halálra az emberek bent a folyamatos ajtó kinyitogatástól... fura... A lépcsőházakban ketten mehettek egymás mellett, ha összehúzod magad, akár hárman is. Azt hiszem, így van értelme a lépcsőket menekülési útvonalnak használni. Az ajtókról még eszembe jut az az ügyes megoldás, hogy egyetlen egy kulcsot használunk az egész házban, a ház bejárati ajtajához, a lakáshoz, a biciklitárolóhoz, a szeméttárolóhoz, és a pincében lévő tárolóhoz. Nem 43 kulcsot. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki kulcsa azonos és akárhova bemehet vele. Ezt úgy oldották meg (bocs a szakkifejezések hiánya miatt), hogy az összes, a házhoz tartozó lakáskulcsok recéi mondjuk a kulcs feléig azonosak, ezét nyitja mindegyik a bejárati ajtót, a bicótárolót és a szeméttárolót, míg a másik fele a lakásoknak megfelelően különböző, és csak a hozzá tartozó lakást nyitja, illetve a pincetárolót. Csodálatos megoldás, nem? :) Mondjuk ilyenről én otthon sajnos nem hallottam, pedig 42 éve már a Holdon is járt az ember, bár a mamám nem hiszi.